deadlime

Avagy "Kampány a szóköz TAB helyetti alakalmazása ellen". Csak egyrészt ezt a címet már túl hosszúnak találtam, másrészt meg szeretek hülye címeket adni a bejegyzéseknek :) (egyébként a 9 a TAB, a 32 a szóköz ASCII kódja, ha valakinek így világosabb a dolog). A kérdés az a továbbiakban az lenne, hogy hogyan tud egy programozó odáig süllyedni hogy 4, azaz négy darab szóközt használ, hogy elérje azt a funkcionalitást, amit egy darab TAB karakter jelent? És most ne jöjjön nekem senki azzal, hogy "Jaj, mert a négy szóköz az minden editorban négy szóköz lesz, a TAB mérete meg változhat!", mert bár igaza van, de mégsincs.

Minden magára valamit is adó szövegszerkesztőben lehet állítani a TAB-ok méretét. Sőt, egyes okos kis editoroknak okos kis komment formájában meghagyhatjuk, hogy az adott kódban mekkora legyen a TAB mérete. Vagy mondjuk kedvenc szerkesztőmben, az EditPlus-ban akár fájl típus alapján lehet megadni, hogy egy TAB hány szóköznek feleljen meg.
Másrészt meg nem biztos, hogy az a programozó, aki a kódunkat szerkeszti a tabulálás mértékének a négy szóköznyi távot tartja optimálisnak. Felhozható még ellenérvnek az is, hogy ha egy TAB-nyit vissza szeretnénk ugrani, akkor a nyilakkal négyet kell mennünk, vagy négy Backspace-t kell ütnünk (bár utóbbira néhány szerkesztőben van intelligens Backspace megoldás, a nyilakra viszont még nem nagyon láttam ilyet).

De közelítsük meg a dolgot másik szemszögből. A négy szóköz az ugye 4 bájt, az egy TAB, az meg ugye 1 bájt. Ha a deadlime főoldalát vesszük alapul, akkor azzal, hogy TAB-okat használok a HTML kódban, 2.4k-t spórolok minden egyes lapletöltésnél. Ehhez még hozzá jön, hogy a CSS-ben is TAB-okat használok, ami még 0.9k spórolás, tehát együtt 3.3k-val kisebb oldal lapletöltésenként. Ha egy napi százezer lapletöltést számolunk (bár lenne annyi... :) ), az már napi 0.3 gigabyte. Tehát sávszélesség tekintetében is rengeteget tudunk spórolni ezzel.