deadlime

Néha a lustaságomon felül kerekedik az a vágy, hogy új programozási nyelveket ismerjek meg. Ennek lett a legfrissebb áldozata a Python. Bár már volt vele dolgom régebben is, de körülbelül csak egy Fibonacci-számokat számoló rekurzív függvény megvalósításáig jutottam (az is nagy valószínűséggel valami példakód volt valamelyik segédletből).

Magáról a nyelvről azt lehet elmondani, hogy feltűnően szépnek mondható ahhoz képest, hogy a Pascal-stílusú nyelvek közé tartozik. És nem csak egyszerűen szép, hanem törekszik arra, hogy a benne írt kód is szép legyen (ahogy az a Python filozófiáinak listájában is szerepel: "Beautiful is better than ugly."). Persze ehhez az is kell, hogy ne csak Python nyelven, de Python stílusban is programozunk.
A kinézetet tekintve legszembetűnőbb különbség más nyelvekhez képest a kód kötelező indentálása. Nincsenek sorvégi pontok, pontosvesszők, if-eket és egyéb blokkszerkezeteket lezáró hullámos zárójelek vagy kulcsszavak. Minden az új sor karakterek és az indentálás alapján dől el. De mivel kódolás közben a nagy többség amúgy is szokott új sorokat és tabokat használni (és mivel a kötelező indentálás az esetek közel 100%-ában megegyezik azzal, amúgy is használnánk), ezért elég gyorsan hozzá lehet szokni ahhoz, hogy tulajdonképpen kevesebbet kell gépelni. Persze ez még kevés ahhoz, hogy használható is legyen valamire. Mivel napjaim nagy részét a webprogramozás teszi ki, ezért a szintaktikai ismerkedés után első dolgom az volt, hogy utánanézzek, mire is képes a kígyó a weben...

Itt már kezdődtek a gondok. Mutatkoztak annak a jelei, hogy a Python egy általános scriptnyelv, nem webre teremtették, mint a PHP-t. Ha mindenféle keretrendszer nélkül szeretnénk benne webprogramozni, csupán a megfelelő Apache beállítások elvégzésével és egy mod_python betöltésével... hát... nem lesz egy könnyű dolgunk (arról nem is beszélve, hogy a mod_python mellett van számos más alternatíva is és akkor még el sem jutottunk odáig, hogy keretrendszert válasszunk). Persze egy nagyon minimális keretrendszert össze lehet dobni pár tíz perc és 50-60 sor kód alatt (amit meg is tettem, just for fun), de végső soron arra jutottam, hogy ha webprogramozás, akkor egyelőre maradok a PHP-nél.

A gond ez után már csak az volt, hogy ha nem webprogramozásra, akkor mégis mi a fenére használjak egy scriptnyelvet? Mivel egy általános nyelvről van szó, elég sok dologra lehetne használni. Ennek okán úgy döntöttem, hogy ha valami nem webprogramozással kapcsolatos, de programozást igénylő problémába ütközöm, akkor azt Python-ban próbálom majd megoldani, ahelyett, hogy a jól bevált PHP-t használnám. Így ha épp egy random, 8 betűből álló stringre van szükségem, akkor nem azt írom, hogy:

$str = '';
for ($i = 0; $i < 8; ++$i) {
 $str .= chr(mt_rand(97, 122));
}
print $str;

Hanem inkább ezt:

from random import randint
print ''.join([chr(randint(97, 122)) for x in range(8)])

Valószínűleg így egyes problémákat tovább tart megoldani, mivel kénytelen vagyok utánanézni olyan dolgoknak, amiknek PHP-ban nem kellene, viszont ha sosem használom a nyelvet valós problémák megoldására, akkor egyrészt nem lesz benne gyakorlatom, másrészt pedig elfelejtem. Végeredményben tehát a Python egy szép nyelv (és nem csak külalakra, hanem működését és megoldásait tekintve is), amivel érdemes foglalkozni. Már csak azért is, hogy új szemléletmódokat szedjen magára az ember. Ezt pedig jól segíti ez az online is olvasható könyv.