Most, hogy már van egy virtuális szerverünk, kellene kezdeni vele valami mókás dolgot. Lehetne mondjuk egy távolról is vezérelhető build rendszerünk (a "távolról" mondjuk ebben az esetben talán egy kicsit túlzás :)), amit a kedvenc szövegszerkesztőnk automatikusan tudna vezérelni. Az úgy kellőképp mókásan hangzik ahhoz, hogy belevágjunk. :)

Ahhoz, hogy legyen értelme a build rendszernek, nem árt, ha van mit build-elni. Tegyük fel mondjuk a példa kedvéért, hogy CSS helyett szeretnénk Sass-t, JavaScript helyett pedig CoffeeScript-et használni. Természetesen a rendszer képességei nem merülnek ki ennyiben, lehetne mondjuk olyat is csinálni, hogy a sablon fájlokat fordítsa le PHP-ra, vagy a konfigurációs XML-ekből gyártson tömböket, esetleg minden unit tesztet lefuttasson. A lehetőségek száma, ahogy mondani szokás, végtelen, de maradjunk az eredeti kettőnél, a többi a kedves olvasó fantáziájára van bízva. Kezdjük is rögtön a telepítéssel:

Sass

sudo apt-get install ruby rubygems
sudo gem install sass

A Sass [Syntactically Awesome Stylesheets] nevezetű előfeldolgozó néhány hasznos kiegészítéssel segít ráncba szedni az elvadult CSS kóddzsungelt.

CoffeeScript

sudo apt-get install nodejs npm
sudo npm install coffee-script

A CoffeeScript a funkcionális programozási nyelvekre és talán egy csöppet a Ruby-ra emlékeztető nyelv a JavaScript egy komolyabb újragondolása (a Sass-CSS viszonylathoz képest), de mentségére legyen mondva, hogy egy az egyben valid JavaScript-re fordul.

Építkezzünk

A build-elésben segítségünkre lesz a vicces nevű PHP-s build eszköz, a Phing. A következő módon érhetjük el, hogy feltelepüljön:

sudo apt-get install php-pear
sudo pear channel-discover pear.phing.info
sudo pear install phing/phing

A példához a következő minimális projekt könyvtárszerkezetet fogjuk használni:

  • assets/
    • coffee/
    • sass/
  • www/
    • css/
    • js/
  • build.xml

Az assets/ könyvtárban vannak a nyers fájlok, a www/ könytárba mennek a generált fájlok, amiket nem árt kívülről is elérni. A kulcs pedig a build.xml, ami a Phing számára tartalmaz utasításokat. Kezdetnek valami ilyesmi például megteszi:

<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<project name="MyProject" default="assets">
    <property name="sass_dir" value="${project.basedir}/assets/sass/" />
    <property name="coffee_dir" value="${project.basedir}/assets/coffee/" />
    
    <property name="css_target" value="${project.basedir}/www/css/" />
    <property name="js_target" value="${project.basedir}/www/js/" />
    
    <target name="sass">
        <exec command="sass --no-cache --update &quot;${sass_dir}:${css_target}&quot;" />
    </target>
    
    <target name="coffee">
        <exec command="coffee -o &quot;${js_target}&quot; &quot;${coffee_dir}&quot;" />
    </target>
    
    <target name="assets">
        <phingcall target="sass" />
        <phingcall target="coffee" />
    </target>
</project>

A projekt könyvtárában (egy szinten a build.xml-lel) állva ki tudjuk adni a következő három parancsot, amivel a Sass-t, CoffeeScript-et és mindkettőt egyszerre lefordíthatjuk (ha nem adunk meg semmit a phing után, akkor a default assets fog lefutni):

phing sass
phing coffee
phing assets

Az alkalmazás

Már csak azt kellene elérni, hogy a fájlok módosítása után a megfelelő parancs automatikusan lefusson. Bár mind a Sass, mind a CoffeeScript rendelkezik megoldással a problémára (--watch), a későbbiekre is gondolva inkább valami általánosabb megoldásra lenne szükség. Mondjuk egy webes minialkalmazás, ami a kapott paraméterek függvényében meghívja a megfelelő parancsot. A kódszerkesztő alkalmazásunk pedig ezt a paraméterezett URL-t hívogathatná. Mondjuk valami ilyesmit:

http://builder.vbox/index.php?project=projektneve&target=target

Az a bizonyos index.php pedig valami ilyen kis egyszerű dolog lenne (az egyszerűség ára az, hogy élünk azzal a feltételezéssel, hogy az egyes projektek a /var/www/projektneve.vbox/ könyvtárban vannak és eltekintünk az olyan dolgoktól, mint például a target valódiságának az ellenőrzése):

$dir = '/var/www/' . get('project') . '.vbox/';
if (!file_exists($dir . 'build.xml')) {
    exit('invalid_project');
}

$target = get('target');
if (!$target) {
    exit('no_target');
}

chdir($dir);
shell_exec('phing ' . escapeshellcmd($target));
exit('ok');

function get($name) {
    if (empty($_GET[$name])) {
        return '';
    }
    return preg_replace('/[^a-z0-9\-\.]/i', '', $_GET[$name]);
}

A plugin

Ezzel meg is van a távolról is vezérelhető egyszerű kis build rendszerünk. A kedvenc szerkesztőnkhöz írhatunk egy plugin-t, ami mentésre meghívja a megfelelő URL-t, hogy legenerálódjanak a CSS/JS fájlok (vagy akár tetszőleges billentyűkombinációra tetszőleges build parancsot meghívhatunk). Sublime Text 2 esetén valahogy így nézne ki a dolog:

import sublime, sublime_plugin
import urllib, urllib2
import os, threading

class BuilderThread(threading.Thread):
    def __init__(self, project, target):
        threading.Thread.__init__(self)
        self.project = project
        self.target = target
    def run(self):
        try:
            data = urllib.urlencode({
                'project': self.project,
                'target': self.target,
            })
            request = urllib2.Request('http://builder.vbox/index.php?' + data)
            response = urllib2.urlopen(request).read()
            return
        except (urllib2.HTTPError) as (e):
            err = '%s: HTTP error %s contacting API' % (__name__, str(e.code))
        except (urllib2.URLError) as (e):
            err = '%s: URL error %s contacting API' % (__name__, str(e.reason)) 
        
        sublime.error_message(err)

class BuilderEventListener(sublime_plugin.EventListener):
    def __init__(self):
        sublime_plugin.EventListener.__init__(self)
    
    def on_post_save(self, view):
        name, ext = os.path.splitext(view.file_name())
        project = view.settings().get('builder_project_name', False)
        
        if (False == project):
            return
        
        if (ext == '.coffee'):
            BuilderThread(project, 'coffee').start()
        elif (ext == '.scss' or ext == '.sass'):
            BuilderThread(project, 'sass').start()

A plugin használ egy builder_project_name nevű beállítást, amit az éppen aktuális projekt .sublime-project fájljában érdemes megadni:

{
    "settings": {
        "builder_project_name": "test-project"
    }
}

Ezzel meg is volnánk, kellemes építkezést.

-----

Épp a sorozatos oldal második verziójának fejlesztésébe készülök komolyabban belevágni. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy milyen jó bejegyzést lehetne ebből kanyarítani. Mármint abból, hogy milyen módjai vannak a kényelmes otthoni projekt fejlesztésnek.

Összepiszkíthatnánk például a jelenlegi operációs rendszerünket mindenféle web- és egyéb szerverekkel, de ez nem egy szép megoldás. Telepíthetnénk egy extra operációs rendszert egy külön partícióra, de az, hogy a jelenlegiből ki kell lépni, oda pedig be... esélytelenné teszi a fejlesztést egy kellően lusta ember számára (én :)). A legjobb lenne egy külön gép, amit hálózaton keresztül elérünk. Ennek a legköltséghatékonyabb változata a virtuális gép, így ezen a vonalon fogunk tovább haladni. Hozzávalók egy személyre:

Pro tipp: az Ubuntu szerver iso-ját ne a VirtualBox telepítése közben töltsük le, mert a VirtualBox telepítés közben hajlamos időlegesen megkavarni az internet kapcsolatot és jól meg fog szakadni a letöltés.

Telepítés

A letöltések és a szokásos next-next-finish telepítés befejeztével hozzáadhatunk egy új Linux / Ubuntu típusú virtuális gépet és egy új virtuális merevlemezt a varázsló segítségével. Még mielőtt elindítanánk, a Settings / Shared Folders részben érdemes hozzáadni egy könyvtárat a saját gépünkről, amiben a projekteket fogjuk tárolni, hogy ne kelljen később Samba-t telepíteni. Az Auto-mount részt ne pipáljuk be, azt később kézzel beállítjuk majd. A Settings / Network részbe se árthat benézni és az Adapter 1-et ízlés szerint megpiszkálgatni. Nálam a Bridged Adapter volt a nyerő az Attached to részben. A VirtualBox elég okos és az első indításnál felajánlja, hogy etessünk meg a géppel egy CD-t. Ajánlatos itt beadagolni a korábban letöltött Ubuntu szerver iso-ját, mert az nagyban megkönnyíti a telepítést. :)

Az Ubuntu nem egy bonyolult jószág, így valószínűleg a telepítéssel se lesznek problémák. Amíg fut, tetszés szerint lehet fogyasztani a bespájzolt hideg élelmet illetve sört. Hogy, hogy nem előbb-utóbb eljutunk egy ilyen képernyőhöz:

Itt a LAMP server-t az Apache-PHP-MySQL szentháromság miatt erősen ajánlott bepipálni, mert valószínűleg szükségünk lesz rá. Én telepíteni szoktam OpenSSH server-t is, mert már annyira hozzászoktam a PuTTy használatához. :)
Ha ezzel megvagyunk, az első belépés után rögtön érdemes is nyomni egy frissítést:

sudo apt-get update
sudo apt-get upgrade

Valamint telepíteni a VirtualBox Guest csomagját a jobb támogatás érdekében:

sudo apt-get install virtualbox-guest-utils

A projekt könyvtárak beállítása

A fejlesztés a /var/www/ könyvtárban fog történni a virtuális gép nézőpontjából. Hogy kényelmes legyen, érdemes ezt kivezetni valahova a gazda gép merevlemezére. Ezért állítottuk be korábban a Shared Folders részt. A művelet elvégzéséhez a következő sorokat kell felvenni az /etc/fstab fájl végére (na jó, a komment nem kötelező :)):

# VirtualBox Shared Folder
projects /var/www vboxsf auto,rw,uid=1000,gid=33 0 0

A projects helyére a Shared Folder felvitelénél megadott nevet kell írni. Az uid=1000 a rendszer telepítése során létrehozott felhasználó, a gid=33 a www-data csoport. A módszernek az az előnye is megvan a Samba-féle megoldással szemben, hogy nem kell futnia a virtuális gépnek ahhoz, hogy a fájlokat módosítani tudjuk. Az uid és gid értékeként megadható számok után az /etc/passwd és /etc/group fájlokban lehet érdeklődni.

Szerver elérés

Ha minden jól ment, az ifconfig eth0 által kidobott ip címen el tudjuk érni a gépet. Ha nem, akkor a VirtualBox beállítások Network részénél érdemes a lehetőségeket végigpróbálgatni, hogy melyik jön be (ahány hálózat, annyi beállítás).
Az egyszerűséget szem előtt tartva érdemes valami egyedi, egyébként nem létező domain-el felruházni a gépet, hogy ne ip címeket kelljen mindig írogatni. Nálam a *.vbox domain-ek vannak erre fenntartva. A legegyszerűbb, ha a hosts fájlba felvesszük őket (Windows: c:\Windows\System32\drivers\etc\hosts, Linux: /etc/hosts), pl.:

192.168.1.117 default.vbox
192.168.1.117 projektneve.vbox
192.168.1.117 subdomain.projektneve.vbox

Apache, PHP, MySQL beállítás

Az egyes projektek a /var/www/projektneve.vbox/ könyvtárban kapnak helyet. Az alap Apache confignak csinálunk egy default.vbox nevet/könyvtárat:

mkdir /var/www/default.vbox
sudo mcedit /etc/apache2/sites-available/default

A megnyíló fájlban a DocmentRoot és a Directory résznél szereplő /var/www/ után kell még egy default.vbox/-ot írni. Aztán pedig

sudo service apache2 reload

A /etc/apache2/httpd.conf-ba esetleg még érdemes egy ServerName default.vbox sort beledobni és újraindítani az Apache-ot, hogy megszűnjön a "Could not reliably determine the server's fully qualified domain name" hibaüzenet.

A projekt VirtualHost beállításai a /etc/apache2/sites-available/projektneve.conf fájlba kerülnek. Egy egyszerű példa, hogy nagyjából mit is tartalmaz egy ilyen:

<VirtualHost *:80>
    ServerName projektneve.vbox
    ServerAlias www.projektneve.vbox

    DocumentRoot /var/www/projektneve.vbox/www
    <Directory />
        Options FollowSymLinks
        AllowOverride All
    </Directory>
    <Directory /var/www/projektneve.vbox/www/>
        Options FollowSymLinks
        AllowOverride All
    </Directory>

    ErrorLog /var/www/projektneve.vbox/log/apache_www_error.log
    CustomLog /var/www/projektneve.vbox/log/apache_www_access.log combined

    LogLevel warn
</VirtualHost>

A kész site beállításokat a következő parancsokkal tudjuk engedélyezni:

sudo a2ensite projektneve.conf
sudo service apache2 reload

A MySQL-en nincs sok beállítani való, telepítéskor elkérte a root felhasználójához az új jelszót, mást meg nem nagyon kell piszkálni. A vizuálisabb típusoknak esetleg egy phpmyadmin telepítése még nem árthat:

sudo apt-get install phpmyadmin

Ha kértük, a csomagból telepítés során be is köti magát az Apache-ba a /etc/apache2/conf.d/phpmyadmin.conf segítségével és a http://ipcím/phpmyadmin/ címen el is érhető az oldal. Ehelyett, ha kedvünk tartja létrehozhatunk neki egy saját VirtualHost-ot is akár.

A PHP beállításánál érdemes arra törekedni, hogy minél jobban hasonlítson az éles rendszerre, így ezzel kapcsolatban nem sokat tudok mondani.

Első körben ennyi, kellemes telepítgetést. :)

-----

Szóval van ez a Google+. Mindenki nagy örömére, most már lehet rajta Facebook Page-eket Google+ Page-eket is csinálni. És most már van a deadlime-nak is egy.

Jelenleg még üres, de a terv az, hogy leváltja az oldalsávban a "Linkek" rész alatt használt Google Reader-ből jövő megosztás listát és ezentúl ott lesznek megosztva az érdekesnek tűnő linkek.

Szóval lájkoljatok plusszoljatok! :)

+++++

Érdekes módon a deadlime kedvenc kódszerkesztő alkalmazása a Sublime. Egyrészt azért, mert a többszörös kijelölés az bizony hihetetlenül fantasztikus egy találmány. Másrészt pedig Python-ban lehet hozzá plugin-eket írni.

Kedves kollégám említette a minap, hogy egyik régebben használt szerkesztőjében volt valamiféle funkció, amivel a vágólap korábbi tartalmait lehetett újra felhasználni. Aztán elkezdtem gondolkodni rajta, hogy vajon lehetne-e egy ilyen plugin-t írni Sublime-hoz. Aztán megírtam. :)

Ha már így alakult, ragadjuk meg az alkalmat és nézzük meg kicsit, hogyan is néz ki egy Sublime plugin. A funkció meglepően kevés kódból megoldható: először is felül kell csapnunk a beépített copy és cut utasításokat sajáttal úgy, hogy megmaradjon az eredeti funkcionalitás is, de közbe mentsük egy tömbbe az adatokat.

class ClipboardHistoryCopyCommand(sublimeplugin.TextCommand):
    def run(self, view, args):
        saveSelections(view)
        view.runCommand('copy');

Egy kis XML-lel meg is mondjuk a proginak, hogy a mi parancsunkat használja a Ctrl+C nyomkodása esetén:

<bindings>
    <binding key="ctrl+c" command="clipboardHistoryCopy" />
</bindings>

A cut nem túl meglepő módon elég hasonlóan néz ki (csak a beépített cut parancsot hívjuk meg a végén). A saveSelections végzi a munka javát. Végigmegy az összes kijelölésen és amelyik nem üres, azt elpakolja egy tömbbe, aminél még arra is figyelünk, hogy ne lehessen túl nagy:

clipboardMaxSize = 100
clipboardData = []

def saveSelections(view):
    for region in view.sel():
        if region.begin() != region.end():
            clipboardData.insert(0, view.substr(region))
            if len(clipboardData) > clipboardMaxSize:
                clipboardData.pop()

Annyi maradt már csak, hogy valami kellően kézreálló billentyűkombinációra meg is jelenítse az előzményeket és tudjunk belőle kedvünkre válogatni. Legnagyobb szerencsénkre tudjuk használni a beépített lista ablakot, amiben még kereső is van (ugyanaz, ami a Ctrl+P vagy a Ctrl+R kombinációkra is bejön):

class ClipboardHistoryPasteCommand(sublimeplugin.TextCommand):
    def pasteSelected(self, view, index):
        for region in view.sel():
            view.insert(region.begin(), clipboardData[index])
    
    def run(self, view, args):
        view.window().showSelectPanel(
            clipboardData,
            functools.partial(self.pasteSelected, view),
            None,
            sublime.SELECT_PANEL_MONOSPACE_FONT
        );

És természetesen a hozzá tartozó kis XML részlet:

<binding key="alt+shift+q" command="clipboardHistoryPaste" />

Nem a legtökéletesebb megoldás, például plugin újratöltéseknél elveszik a clipboardData tömb tartalma (lehetne például fájlba menteni menet közben), de kezdetnek megteszi. A teljes csomagot innen le lehet rántani (érdekes módon ClipboardHistory.sublime-package fájlnévvel nem mentek volna a billentyűparancs felüldefiniálások, mivel az Sublime ABC sorrendben tölti be a plugineket és a Default később van... :)).

[a képet köszönjük ShutterBugChef-nek]

+++++

Bár nem tegnap történt, hogy az 5.3-as sorozat első verziója kijött, gondoltam kicsit körbejárom a névtelen függvények témakörét az ősidőktől napjainking. Az ősidő alatt itt természetesen a 4-es verziót értem, amikor még csak a call_user_func állt a rendelkezésünkre. Lássuk, hogyan is ment ez.

A create_function módszer (attól tekintsünk el, hogy a __FUNCTION__ varázskonstans csak a 4.3-as verzióban jelent meg):

$f = create_function('', 'echo __FUNCTION__ . "\n";');
call_user_func($f);

A függvény neve stringként módszer:

$f = 'myFunction';
call_user_func($f);

Az osztály és a statikus metódus neve tömbként:

$f = array('MyClass', 'myStaticFunction');
call_user_func($f);

Az objektum és a metódus neve tömbként:

$c = new MyClass();
$f = array($c, 'myFunction');
call_user_func($f);

Az osztály és a statikus metódus neve stringként (5.2.3-as PHP-tól):

$f = 'MyClass::myStaticFunction';
call_user_func($f);

Az objektum meghívása (5.3.0-s PHP-tól):

$c = new MyClass();
call_user_func($c);

És ezzel el is érkeztünk a jelenhez. Az 5.3.0-s verzióval megjelentek a closure-ök (az újfajta névtelen függvények), amolyan JavaScript-es definiálással:

$f = function () {
};

Természetesen a teljes visszafelé kompatibilitásról ne is álmodjunk ezért kezdjük is el végignézni az előző módokat, hogy mi működik továbbra is:

A create_function módszer megy továbbra is (emlékeim szerint 5.3 előtt is működött így, ezért ez nem túl meglepő):

$f = create_function('', 'echo __FUNCTION__ . "\n";');
$f();

A függvény neve stringként módszer (működik):

$f = 'myFunction';
$f();

Itt sajnos meg is állhatunk. A tömbös rendszerek (PHP Fatal error: Function name must be a string) és az osztály+statikus metódus neve stringként (PHP Fatal error: Call to undefined function MyClass::myStaticFunction()) nem működik.

Maradt még az objektum direkt meghívása, ami működik, de ez sem túl nagy meglepetés, mivel az 5.3.0-s verzióbal vezették be hozzá az új varázsmetódust:

$c = new MyClass();
$c();

Ilyenkor (és a call_user_func-os esetben is) az osztály __invoke() metódusa hívódik meg.

Ezzel azt hiszem nagyjából ki is veséztük a különböző callback típusok és névtelen függvények hívhatóságát. Maradt még némi scope kérdés, de az házi feladat (annyit megsúgok, hogy a use a kulcsszó). Egy kis segítség hozzá:

+++++