deadlime

Hogy képes voltam-e csak a szóvicc kedvéért ezt kinyomtatni? Talán...

Régóta gondolkodtam már egy 3D nyomtató beszerzésén, de valami végfelhasználói élményhez közelebb álló darabra vágytam, mint egy 2D nyomtató esetén. Nem a 3D nyomtató építést, mint hobbit akartam elkezdeni, csak nyomtatni szeretnék.

Aztán felfedeztem a Bambu Lab nyomtatóit, amik pont ilyen gépeknek tűntek. Az A1 és P1 vonal között gondolkodtam sokáig, végül az A1 mellett döntöttem (az AMS lite nélkül), gondolván, hogy első nyomtatónak az olcsóbb is megteszi. A fő különbségnek az tűnt, hogy az A1 nem tud üzembiztosan ABS-t nyomtatni, de egyelőre nem érzem úgy, hogy ez zavarna.

Nyilván, amikor megérkezett minden hülyeséget kinyomtattam, amit csak le lehetett tölteni az Internetről, de az egyik indok, amivel meggyőztem magamat, hogy erre nekem szükségem lehet, az az volt, hogy a kis hardveres projektjeimhez tudok majd alkatrészeket nyomtatni. Az egyik ilyen projekt a Pico alapú óra, ami szoftveresen azóta se sokat fejlődött, de most már van egy kezdetleges doboza is. Nézzük is meg hogyan készült.

Tervezés

Rendelkezem némi Blender tudással, úgyhogy abban álltam neki összerakni a dobozt, de valószínűleg jobban jártam volna, ha elkezdek inkább kitanulni valami CAD szoftvert. Nem lehetetlen Blender-ben ilyen dolgokat csinálni, de nem erre lett kitalálva.

Katt a teljes változatért!

Előtúrtam még a fiókból egy régi digitális tolómérőt, aminek a digitális része már nem volt hajlandó működni (szerencsére analóg tolómérőként még funkcionált), úgyhogy nem tudtam elég pontosan lemérni a dolgokat.

Kivitelezés

Először a kijelző köré nyomtattam egy keretet... aztán még egy párat, a fent említett mérési hiányosságok miatt.

Szabad szemmel nem is igazán látszanak különbségek, tized-millimétereket módosítgattam míg végül meg nem kaptam a pontosan illeszkedő darabot.

A következő lépés a gombok elhelyezése volt. Először arra gondoltam, hogy a kinyomtatott tok része lesz, de túl kicsik voltak hozzá a gombok és a PLA sem bizonyult alkalmasnak az ilyen jellegű felhasználásra.

Miután a gombok a helyükre kerültek (azokból is készült vagy 3-4 változat, mire megfelelően belepasszoltak a lyukakba), lett egy nagyjából késznek mondható elülső elemem, amibe tökéletesen illeszkedik az óra.

Jöhet a hátulsó rész. Itt a csavaroknak szánt lyukakkal gyűlt meg a bajom, nem is egyszer.

Az elülső részbe menetes betéteket terveztem rakni, a hátulsó részen csak átmentek volna a csavarok, de nem érkezett meg időben a csomag, így végül olyan lyukak lettek, amikbe a kis M2-es csavarok menetet tudnak vágni maguknak. Első változatnak ez is megteszi.

A másik probléma a lyukak pozíciója volt, ugyanott kellett lenniük, mint a PCB sarkain lévő lyukaknak, hogy össze lehessen végül csavarozni a két részt.

Ugyanaz a móka, mint a kijelző kereténél, de itt vagy fél milliméterrel lőttem mellé az első tippel. A végén a sarkokból is le kellett vágnom még egy kicsit, mert túl magas volt ahhoz a hátulsó rész, hogy a leghosszabb csavarom átérje.

Ez után következett az USB helye. Ehhez a hátulsó rész egyik oldalát nyomtattam csak ki újra meg újra, amíg el nem találtam a pontos pozíciót.

Az első változat után a részletekből is visszavettem, hogy csökkentsem a nyomtatási időt.

És el is érkeztünk az első változathoz. Nem túl dizájnos, de minden méret a helyén van, a következő változatokban lehet rajta majd szépíteni, ha még képes leszek kiigazodni a Blender-es modellen.

Bár a képen nem látszik, de az USB alatt van egy kis lyuk, amin keresztül el lehet érni a LiPo SHIM ki-be kapcsoló gombját is.

A gombok kaptak kis feliratokat, amivel a 0,4 mm-es nyomtatófej nem tudott olyan szépen megbírkózni.

A jól ismert retró háttérvilágítás és a tavalyi kamu interfész.

Összességében remek móka a 3D nyomtatás, amit utólag lehet, hogy másképp csinálnék az az, hogy nem kezdenék neki működő digitális tolómérő nélkül, hogy kevesebb műanyag szemét termelődjön a projekt során. És megpróbálnám rávenni magam, hogy közelebbről tanulmányozzam valamelyik CAD szoftvert.