deadlime

A minap eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne, ha a Sublime jelezné, ha van valami elgépelés az éppen szerkesztett fájlba. És bár létezik elég sok megoldás a problémára, ami ráadásul még több nyelvet is (Python, CSS, JavaScript, stb.) támogat, de azért mégis csak sokkal mókásabb egy sajátot írni.

A megoldás lényege, hogy valahol a vinyón van egy PHP bináris, amit megfuttatunk a -l kapcsolóval, ami nem futtatja a fájlt, hanem csak szintaxisra ellenőriz. A válasz a PHP szokásos "parse error" szövege lesz, ami azt írja ki, hogy hol hasalt el a fordító, ami nem feltétlen esik egybe azzal, hogy hol van a hiba. A kódot többféleképpen meg lehetne valósítani (pl. parancsként, amit menüből, vagy billentyűkombinációra lehet futtatni), én azt választottam, hogy mentés eseményre automatikusan fusson le, ha megfelelő a fájl kiterjesztése:

import sublime, sublime_plugin, os, subprocess, re

class PhpLintEventListener(sublime_plugin.EventListener):
    key = "php_lint_syntax_error"
    
    def on_post_save(self, view):
        if not view.settings().has("php_lint"):
            return
        
        config = view.settings().get("php_lint")
        
        bin_path = config.get("binary", "")
        name, ext = os.path.splitext(view.file_name())
        
        if not bin_path or ext not in config.get("extensions", []):
            return
        
        view.erase_regions(self.key)
        view.erase_status(self.key)
        
        shell = sublime.platform() == "windows"
        p = subprocess.Popen([bin_path, "-l",  view.file_name()], shell=shell, stdout=subprocess.PIPE, stderr=subprocess.PIPE)
        (stdout, stderr) = p.communicate()
        
        if "" == stderr:
            data = stdout
        else:
            data = stderr
        
        result = re.match(r"(.+?) in (.+?) on line ([0-9]+).*", data, re.M | re.S)
        if result:
            error = result.group(1)
            line = result.group(3)
            
            view.add_regions(self.key, [view.full_line(view.text_point(int(line) - 1, 0))], "markup.deleted", "dot")
            view.set_status(self.key, error + " on line " + line)

Nem egy bonyolult jószág, ha létezik a config és a fájl kiterjesztése benne van a configban megadott listában, akkor megfuttatjuk a PHP binárist és megkeressük a kimenetében, hogy hányadik sorban volt a hiba. A hibás sort kiemeljük és a hiba szövegét a státuszba ki is írjuk. A szükséges config pedig valahogy így néz ki:

"php_lint" : {
    "binary" : "d:\\php\\5.2\\php.exe",
    "extensions" : [".php"]
}

Ezt lehet pakolni a Preferences > Settings - User részbe vagy akár a projekt beállításai közé is (a .sublime-project fájlon belül a "settings" blokkba).

Érdekes módon a deadlime kedvenc kódszerkesztő alkalmazása a Sublime. Egyrészt azért, mert a többszörös kijelölés az bizony hihetetlenül fantasztikus egy találmány. Másrészt pedig Python-ban lehet hozzá plugin-eket írni.

Kedves kollégám említette a minap, hogy egyik régebben használt szerkesztőjében volt valamiféle funkció, amivel a vágólap korábbi tartalmait lehetett újra felhasználni. Aztán elkezdtem gondolkodni rajta, hogy vajon lehetne-e egy ilyen plugin-t írni Sublime-hoz. Aztán megírtam. :)

Ha már így alakult, ragadjuk meg az alkalmat és nézzük meg kicsit, hogyan is néz ki egy Sublime plugin. A funkció meglepően kevés kódból megoldható: először is felül kell csapnunk a beépített copy és cut utasításokat sajáttal úgy, hogy megmaradjon az eredeti funkcionalitás is, de közbe mentsük egy tömbbe az adatokat.

class ClipboardHistoryCopyCommand(sublimeplugin.TextCommand):
    def run(self, view, args):
        saveSelections(view)
        view.runCommand('copy');

Egy kis XML-lel meg is mondjuk a proginak, hogy a mi parancsunkat használja a Ctrl+C nyomkodása esetén:

<bindings>
    <binding key="ctrl+c" command="clipboardHistoryCopy" />
</bindings>

A cut nem túl meglepő módon elég hasonlóan néz ki (csak a beépített cut parancsot hívjuk meg a végén). A saveSelections végzi a munka javát. Végigmegy az összes kijelölésen és amelyik nem üres, azt elpakolja egy tömbbe, aminél még arra is figyelünk, hogy ne lehessen túl nagy:

clipboardMaxSize = 100
clipboardData = []

def saveSelections(view):
    for region in view.sel():
        if region.begin() != region.end():
            clipboardData.insert(0, view.substr(region))
            if len(clipboardData) > clipboardMaxSize:
                clipboardData.pop()

Annyi maradt már csak, hogy valami kellően kézreálló billentyűkombinációra meg is jelenítse az előzményeket és tudjunk belőle kedvünkre válogatni. Legnagyobb szerencsénkre tudjuk használni a beépített lista ablakot, amiben még kereső is van (ugyanaz, ami a Ctrl+P vagy a Ctrl+R kombinációkra is bejön):

class ClipboardHistoryPasteCommand(sublimeplugin.TextCommand):
    def pasteSelected(self, view, index):
        for region in view.sel():
            view.insert(region.begin(), clipboardData[index])
    
    def run(self, view, args):
        view.window().showSelectPanel(
            clipboardData,
            functools.partial(self.pasteSelected, view),
            None,
            sublime.SELECT_PANEL_MONOSPACE_FONT
        );

És természetesen a hozzá tartozó kis XML részlet:

<binding key="alt+shift+q" command="clipboardHistoryPaste" />

Nem a legtökéletesebb megoldás, például plugin újratöltéseknél elveszik a clipboardData tömb tartalma (lehetne például fájlba menteni menet közben), de kezdetnek megteszi. A teljes csomagot innen le lehet rántani (érdekes módon ClipboardHistory.sublime-package fájlnévvel nem mentek volna a billentyűparancs felüldefiniálások, mivel az Sublime ABC sorrendben tölti be a plugineket és a Default később van... :)).

[a képet köszönjük ShutterBugChef-nek]

Az úgy volt, hogy elgondolkoztam azon, hogy vajon miért jó az, ha a kiszolgálás folyamatát több részre bontják. Ha egyáltalán jó az. Offline, bolti kiszolgálásról van szó, mielőtt bárki - a blog témáját figyelembe véve - jogosan másra gondolna.

Ha vesszük az értékesítő-pénztáros-árukiadó modellt, érzésre úgy tűnik, hogy a több sor végigjárása miatt többet is várunk. De a sorbanállás pszichológiája fura egy dolog. Jó példa erre a hipermarket, ahol N pénztárnak van N sora azért, mert az N pénztár 1 sor felállás zavaró lehet az embereknek a hosszú sor miatt, holott a várakozási idő úgy kevesebb lenne.

Tovább...

Mostanság parancssori scripteket írogatok Python-ban, ha éppen nincs jobb dolgom (ritka). Gondoltam hát, hogy ezzel kapcsolatos tapasztalataimat és a nyelvvel való ismerkedésemet megosztom egy - egyelőre még nem tudni hány részes - bejegyzéssorozatban. Az első rész témája az alkalmazásnak átadott paraméterek feldolgozása a getopt és az optparse modulok segítségével.

A programunk egy egyszerű "Hello World!" alkalmazás lesz parancssori stílusban. Két fajta bemenő paramétert fogad el. Az egyik a név, akinek köszönni fog, a másikra pedig megjeleníti a súgót, hogy hogyan is kell paraméterezni ezt a rettentő bonyolult programot.

Tovább...

Néha a lustaságomon felül kerekedik az a vágy, hogy új programozási nyelveket ismerjek meg. Ennek lett a legfrissebb áldozata a Python. Bár már volt vele dolgom régebben is, de körülbelül csak egy Fibonacci-számokat számoló rekurzív függvény megvalósításáig jutottam (az is nagy valószínűséggel valami példakód volt valamelyik segédletből).

Magáról a nyelvről azt lehet elmondani, hogy feltűnően szépnek mondható ahhoz képest, hogy a Pascal-stílusú nyelvek közé tartozik. És nem csak egyszerűen szép, hanem törekszik arra, hogy a benne írt kód is szép legyen (ahogy az a Python filozófiáinak listájában is szerepel: "Beautiful is better than ugly."). Persze ehhez az is kell, hogy ne csak Python nyelven, de Python stílusban is programozunk.
A kinézetet tekintve legszembetűnőbb különbség más nyelvekhez képest a kód kötelező indentálása. Nincsenek sorvégi pontok, pontosvesszők, if-eket és egyéb blokkszerkezeteket lezáró hullámos zárójelek vagy kulcsszavak. Minden az új sor karakterek és az indentálás alapján dől el. De mivel kódolás közben a nagy többség amúgy is szokott új sorokat és tabokat használni (és mivel a kötelező indentálás az esetek közel 100%-ában megegyezik azzal, amúgy is használnánk), ezért elég gyorsan hozzá lehet szokni ahhoz, hogy tulajdonképpen kevesebbet kell gépelni. Persze ez még kevés ahhoz, hogy használható is legyen valamire. Mivel napjaim nagy részét a webprogramozás teszi ki, ezért a szintaktikai ismerkedés után első dolgom az volt, hogy utánanézzek, mire is képes a kígyó a weben...

Tovább...